Kedvenc dalaink

Az első kettő dal személyes gyerekkori ismerősöm, az utolsót most fedeztük fel Nikinek köszönhetően.

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka
https://www.youtube.com/watch?v=hIs9hzmLgDI

Egyszer egy királyfi
http://www.youtube.com/watch?v=X1ceqejE1jc

Gryllus Vilmos: Kutyát kérek
http://www.youtube.com/watch?v=MFatxvK-sr4

Este jó, este jó

Vitai Ágnes előadásában Zelk Zoltán verse szintén egy gyerekkori emlékem, amit tovább kell adni Áronkának is.

http://www.youtube.com/watch?v=b_vJO6VfW8Y

Nyuszi

Úgy tűnik, a nyulat szereti a magyar népköltészet. Szerencsére nekünk is ez az egyik kedvencünk az ujjbábok közül, így sose fogyunk ki a mondókából.

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,

Ne félj tőlem, nincs puskám.

Nincsen nekem egyebem,

Zöld salátalevelem.

Nyuszi ül a fűben,

Ülve szundikálva,

Nyuszi, talán beteg vagy

Hogy még nem is ugorhatsz.

Nyuszi - hipp, nyuszi - hopp,

Már is egyet elkapott. Hopp!

Kerekecske dombocska,

Itt szalad a nyulacska.

Erre szalad, itt megáll,

itt egy körutat csinál.

Ide bújik, ide be,

Kicsi gyermek keblibe.

Hadd nézzek kis tenyeredbe,

Kukukk, kukukk mi van benne?

Kerekecske, dombocska,

Messze fut a nyulacska.

Erre, erre, zöld mezőre,

Jó forrásra legelőre

Itt megbúvik,

Itt elbújik,

Itt nem látja meg a kuvik,

Kuvik, kuvik, vik, vik, vik.

Este van már, alkonyul,

Nyuszi füle lekonyul.

Dorombol a kiscica,

Aludj te is kicsi baba.

Egy nyuszi a réten, hoppeli-hopp,

Zellert szedett éppen, hoppeli-hopp,

Szedett hozzá répát, hoppeli-hopp,

Meg egy kis káposztát, hoppeli-hopp,

Örömében ugrott, hoppeli-hopp,

Meg egyet szaltozott, hoppeli-hopp.

Hull a hó, hull a hó,

Mesebeli álom,

Télapó zúzmarát,

Fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,

Megbújik a fűben,

Nem baj, ha hull a hó,

Csak vadász ne jöjjön..

Kedvenc dalunk: Csicsi Pimpinkin

ZELK ZOLTÁN
A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -
felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókát fogni!...
Csacsi szarka nem elhitte?
Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek..."
Ennek a fele se móka!
Szedte is a lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szembe vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sose láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve,
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepén jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
"No hiszen, csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.
"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte a lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...

Sün

 Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli

tölgy tövében volt egy ház.

Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Sün Demeter,

Sün Tihamér

s a legkisebb:

Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak

Szűk lett nékik az a ház,

S előfordult ilyenkor,

Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt dühöngve

Semmit se ért, mit tehetett,

Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő

Éjre éj és napra nap

Egyre többször fordult elő,

hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”

kiáltott fel Sün Balázs

„Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk ez a ház”.

„Éppen ezért én elmegyek

Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott

Fogta magát, elindult

Lába nyomán

Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált

Szomszéd tölgyig meg sem állt

Ottan aztán sürgött, forgott,

Árkot ásott, falat emelt,

Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,

És mire a nap leszállt,

Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett

Kényelmeset,

belé feküdt s hortyogott

hogy csörögtek

s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt

Hajlítgatta a vén fákat

Fújt a szél nagy zajjal ám

S arra ébredt, hogy zörögnek

A kalyiba ajtaján.

„Ki az? – szólt ki fogvacogva -

Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről

Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk idekinn,

csurom víz a kabát rajtunk

és az ing!”

„Jól van, jól van

- szólt Sün Balázs –

Jövök már”

S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak

S arra ébredt Sün Balázs:

Újra kicsi lett a ház!

Mert az éjjel ide-oda lökődve

Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetnék? Megnövök!

S akkor talán nem lesz ágyam,

Nem lesz párnám a küszöb!”

Krokodil

A zenélő körforgónk egyik állata a krokodil, természetesen ő sem maradhat nóta nélkül megzenésítetlen. :-)
Még szeretett nagymamám tanította ezt a dalt kicsi koromban, mikor ebédelni hívott minket.

Hol csavarogsz, te kicsi krokodil?

Édesanyád már odahaza sír,

Friss vacsorával várja fiát

kis kroki gyorsan gyere haza már.

Kiskroki gyorsan haza zakatol.

Már a kis asztal megterítve volt.

Krumplit evett és málnát ivott,

aztán gyorsan az agyba ugrott.

Találtam még egy számomra ismeretlen 3. versszakot is a gyerekdal.hu oldalon-

Vesd meg az ágyad kicsi Krokikám, 

mindened megvan,mit szíved kiván, 

megköszönöm a jó vacsorát, 

pá anyu, jó éjszakát! 

Torna

Gyerekkori kórusélményeim egyike a Tahi Éva féle Reggeli torna c. dal A győztes ismeretlen c. úttörő operából. Ma erre tornázott Áron baba.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Rajta, pajtás, terpeszállás,

Törzsfordítás, térdhajlítás,

Helyben jársz és, karlendítés.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Jöjjön inkább a virsli, a torma,

Reggeli kell, nem pedig a torna,

Az embernek földig ér az orra,

Hajladozni nem jó éhgyomorra.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Ép a lélek, tudjuk az, ép testben,

Én meg épp a bal felemre estem.

Ámde csontom végre összeforr ma.

Kezdhető hát a reggeli torna.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Rajta, pajtás, terpeszállás,

Törzsfordítás, térdhajlítás,

Helyben jársz és karlendítés.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Bal füledre tedd most a jobb talpad,

Így lehet csak eszményi az alkat.

Hónod alá préseljed a vállad,

Tarkód felé fordítsad az állad.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Tedd a saját nyakadra a térded,

Így szaladj, míg magadat beéred.

Ettől tisztul a légző csatorna,

Nincs is jobb, mint a reggeli torna.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Rajta, pajtás, terpeszállás,

Törzsfordítás, térdhajlítás,

Helybenjársz és karlendítés.

Egy, kettő, három, négy,

Mély lélegzetet végy.

Egy, kettő, egy, kettő,

Egy, kettő, egy, kettő,

Egy. Kettő. Egy… jaaaaaaaaaaaaaaaajjjjjjj

http://www.youtube.com/watch?v=OeCCALE3gEA

Elefánt

Tematikusan haladunk tovább kis könyvünkben az állatok megismerésével, ahol most az elefánt is szerepel. Szerencsére a megérkezett gyerekkori verskötetem Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne, ahol a költő erről az állatról sem feledkezett meg.

Vásár részlet

V.

Érkezik a vándorcirkusz,

hoznak elefántot,

tarka bohóc vezeti,

Füsti Pisti követi,

ilyet sose látott.

Várkonyi Katalin: Hapci

Megfázott az elefánt

rossz dolog a nátha, 

bánja már,hogy nem maradt,

messzi Indiába.

Rács előtt egy kisgyerek

tanakodva nézi,

mibe fújja ormányát

az elefántbébi?

Nem fújhatja, nem bizony

csöppnyi zsebkendőbe,

legfeljebb egy jókora

lipi-lepedőbe.

Kutya

Hétvégén haza jöttek a kutyusok látogatóba. Áron nagy érdeklődést mutatott irántuk. Szerencsére Egérke jól bírta a szőr-húzogatást és még puszit is adott kisgazdájának.

Weöres Sándor: A kutya-tár

Harap-utca három alatt

megnyílott a kutyatár,

síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülű Aladár.

Kutya-tár! kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,

tízért fehér kutya jár,

törzs-vevőknek öt forintért

kapható a kutya már.

Kutya-tár! kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Cirmos cica dorombol,

Hallgatja egy komondor.

Azt gondolja magába',

Hogy szebb az Ő nótája.

Rá is kezdi, vau-vau,

Fut a cica, nyau-nyau

Ujjak

Na most már több mondókánk van, mint ahány kezünk-lábunk!

Kicsi kövér Hüvelykapó,

Mellette van a mutató,

Langaléta hosszú bátyja,

Meg a gyenge fiacskája,

Pöttöm Jancsi itt a végén,

Kicsi Áron kezecskéjén.

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
 ez az icike-picike mind megette!

Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta.
Középső ujjam felszedte,
 gyűrűsujjam hazavitte.
A legkisebb mind megette,
megfájdult a hasa tőle.

Ez beleesett a kútba,
ez kihúzta,
 ez hazavitte,
ez lefektette.
Ez a ki huncut Áron meg felébresztette.

Hüvelykujjam tortát sütött,
mutatóujjam krémet főzött.
Középső ujjam süteményt hozott,
gyűrűsujjam gyertyát gyújtott.
A legkisebb mind megkapta,
neki volt a szülinapja!

• "Öt kicsi ujjacska, egymásnak azt súgja.
  Erdőben nyulacska, hol is van a puska?
  Másnap kora reggel, mielőtt a nap kel,
  Dundi hüvelyk bácsi, már elment vadászni.
  ...de későn érkezett, hiába sietett,
  Mert bátyja előtte, a nyulat meglőtte.
  Hosszú lábú koma, tapsifülest fogja,
  Magáénak hitte, gyorsan haza vitte....
  Negyedik megnyúzta, aztán nyársra húzta.
  Néha megpörgette, s jól megsütötte.
  Ötödik a legpajkosabb, megtréfálta a nagyokat....
  Mire a négy észre vette,
  Ici-pici mind megette.
  Kerekecske-gombocska
  Elfogyott a nyulacska..........."

Ez a malac piacra ment
ez otthon maradt
ez kap finom pecsenyét
ez semmit se kap
ez a malac visít nagyot: uiiii uiiii éhes vagyok!!!!

A cinege

A mai nap beköszöntött az ősz. Ez a vers most pont ide passzol. Közben megtanultunk kúszni!

Móra Ferenc

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

Teknősbéka

Egy kedves ismerősöm gyermekeitől kaptunk ajándékba egy kisméretű, keménytáblás könyvet, amely rajzokkal illusztrálja a legismertebb? állatokat. Úgy próbálom Áronnal mindegyik állatot megismertetni, hogy közben minél több mondókát is fűzünk a képekhez. A teknősbéka nem kis fejtörést okozott, de aztán meglett az idevaló versike is. Hisz tudjuk: aki keres, talál! + ráadás: még a Kaláka is megzenésítette.

 Csoóri Sándor

Teknősbéka ha az ingét

ki akarja mosni,

nem kell néki teknőért

a szomszédba menni.

Leszereli, leemeli

a hátáról

könnyen

s kezdheti a nagymosást

habos tengervízben.

Első jelentkezés

2013.január 22-én megszületett nagyon várt kisfiunk, Áron. Azóta hipp-hopp elrepült 7 hónap, és azon vettem észre magam, hogy nincs az a mennyiségű mondóka-versike, ami elégnek bizonyulna. Egyrészt hogy le kössem Áront minél több izgalmas információval, minél több szeletét megmutathassam a világnak; másrészt hogy egyikőnknek se legyen egyhangú az együtt ébren töltött 10-12 óra.
Így itt szeretném összefogni a saját személyes gyűjteményünket, hogy bármikor előkereshessük, és egyszer majd a nagyfiam jókat derülhessen, miket mondókáztunk törpe korában. Hátha még az unokáim is olvashatják...

És akkor a címadó következzék:

MESEBOLT

Volt egyszer egy mesebolt,

abban minden mese volt.

Fiókjában törpék ültek,

vizilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,

apró manók táncba fogtak.

Kaszás pók varrt az ablakban,

lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.

Az egylábú kettőt lépett.

Cégére egy tündér volt.-

... Ilyen volt a mesebolt