2014. március 17., hétfő

Szél

Amilyen időjárás volt a napokban, muszáj voltunk beújítani 1-2 széllel kapcsolatos versikét.

Sss-sss, fúj a szél,
ez a kis fa, jaj, de fél,
minden ága megremeg,
a levele lepereg.
ej, haj, semmi baj,
újra zöldül majd a gally

Fújja szél a fákat.  (kezeket magasra tartva dűlóngélünk)
Letöri az ágat. (ölbe ejtjük a kezeket)
Reccs!

2014. március 14., péntek

Tél

Osvát Erzsébet: Télapó

Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.


Gazdag Erzsi: Hóember



Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak;
hóból van a keze-lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.
Honnan jött, tán Alaszkából
vagy a déli-sarki tájról,
hol a jegesmedve él,
s télen-nyáron úr a tél?
Uramfia, ki lehet?
Mondjátok meg, gyerekek!
"Sem a Péter, sem a Pál,
egy hóember álldogál."
Cézár kutya sunyít, lapul.
Rá nem jönne, ki ez az úr.
Mert hogy úr, az bizonyos.
Olyan kövér, totyakos.
Tisztességgel megugatja.
Meg se billen a kalapja
a nagy úrnak. Rá se néz.
Hej, de bátor, de vitéz!
Cézár most már tiszteli;
borjúcsontot visz neki.
Az csak sután áll a hóban.
Nem hallgat az okos szóra.
Nem eszik, és nem beszél.
Szegény Cézár, jaj, de fél!
Szederfánkon ül a veréb.
Ő ismeri meg legelébb.
Könnye csordul, úgy nevet,
s nevetik a gyerekek.
"Ejnye, Cézár, hát nem
látod?
Hóember a barátod!
Ne félj tőle nem harap!


Hull a hó...
http://www.gyerekdal.hu/dal/hull-a-ho-hull-a-ho

Kerekítő 2.

A napokban ismét Kerekítettünk. Az alábbi mondókák hangzottak el.

Úton megyen két karó,  (megsimítjuk a lábakat)
Azon felül nagy hordó,    (pocak simi)
Azon felül kis hordó,       ( fej simi)
Azon felül ákom-bákom,  (száj simi)
Azon felül szörcsöm-börcsöm,   (orr fricska)
Azon felül illom-pillom,   (pillázás)
Azon felül két kis domb,  ( szemöldök simi)
Azon felül sűrű erdő,        (haj simi)
Abban lakik Siska disznó!  ( megtúrjuk a hajacskát)
Röf-röf-öf-röf!

Itt a kerek templomocska,    (fejet körbe megsimítjuk)
Itt a két égő gyertyácska,     (szemekre mutatunk)
Itt a két piros párnácska,      (arc simi)
Itt a sekrestyeajtó,                 (száj simi)
Itt kijön a pap,    
Meghúzza a csngettyűt:          (orrhúzogatás jobbra balra)
Csingi-lingi,csingi-lingi!

Ciróka-maróka,   (megsimítjuk az arcot jobbról-balról)
Mit főztél Katuska?
Kevertem babocskát,  (a tenyerében ujjal körbe keverünk)
Sütöttem pampuskát,    (összesimítjuk a tenyereket)
Ide raktam, oda raktam, (jobbra tapsi-balra tapsi)
Utoljára jól bekaptam,    (tenyerét megesszük)
Hamm,hamm,hamm,hamm!

Ciróka-maróka,
Hol jártál? Malomba.
Mit hoztál? Pogácsát.
Hová tetted? A lócára.
Megette a pap macskája!

Ciróka-maróka,
Mit főztél? Kását.
Hova tetted? Pad alá.
Megették a kiscicák.

Kerekecske kertecske,
Benne ugrál kis kecske,
Csikk-makk,csikk-makk!

Ráteszem a patkót,
Megszögelem,
Belekalapálom,
Megreszelem,
Megsimálom,
Kész! Futhat a kiscsikó!

Csacsi húzza kicsi kocsit,  (lovagoltató- szemben velünk)
Kicsi kocsi nyekereg,
Hej, te gazda,lusta gazda,  (ejnyézős hangon)
Zsírozd meg a szekeret!
Mert leesnek a gyerekek!  (térdünkről átradöntjuk a gyereket)

Kicsi kocsi,három csacsi,
Döcögő,döcögő,
Benne gyerek,kicsi kerek,
Göcögő,göcögő

Zsipp-zsupp,  (hintáztatjuk)
Kenderzsupp,
Háztetőre felrakjuk!  (feldobjuk a vállunkhoz)
Ha átázik,
Ledobjuk!Zsuppsz! (leengedjük)

Szita,szita,sűrű szita,    (szitálunk)
Ma szitálok,holnap sütök,
Neked egy kis cipót sütök.  (meggyúrjuk a babát)
Megzsírozom,megvajazom,  (megkenjük a tenyerét)
Ezt is,ezt is Neked adom!
Hamm,hamm,hamm!       (megesszük)

Szita,szita,szolgáló,
Van-e liszted eladó?
Van lisztem,de nem jó,
Beleesett a pondró!

Rigidős,ragadós,
Cukrozott liszt,
Beleragadt kis Lőrincz.
Meggyúrta a mamája,
Megsütötte kalácsnak.

Gyékén,gyákán,
Jön a Gyuri bátyám,
Tököt visz a hátán,
Hogyha fáradt,leteszi,
Hogyha éhes,megeszi.

Aranykertben aranyfa,  (triangulumot csengetünk minden sornál)
 Aranybölcső alatta.
 Aranybaba szundikál,
 Aranyszúnyog muzsikál.
 Cini-cini muszika,
 Édesanya csillaga.




A kevély kiskakas

Füredre, ha haza jövünk, mindig tud Mami valami űj verssel, mondókával megörvendeztetni. Én pedig lecsapok rá. Már csúfolnak is a családban, hogy mondókaphiliában szenvedek.

A kevély kiskakas

Hol volt,
hol nem volt,
volt egy kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
piros lábú,
piros csőrű,
begyeskedő
kiskakas.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Ez a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
talált egyszer
az úton,
nem az úton:
a kúton,
talált egy szem
gyöngyöcskét –
csillogó,
villogó,
kényes,
fényes
gyöngyöcskét.
Ejhaj, csibekas!
Megörült a kiskakas.
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
kitátotta
csőröcskéjét,
s hamm!
bekapta
gyöngyöcskéjét:
hamm!
hamm!
bekapta.
Csőröcskében,
gyöngyöcskével,
kényeskével,
fényeskével,
ide szállt,
oda szállt,
udvarukban
szaladgált
a kis kevély
kakaska.
Ejhaj, csibekas!
Szaladgált a kiskakas.
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
gyöngyöcskéjét
hol letette,
hol felvette,
nézegette,
kerülgette,
csipegette,
viszegette;
piros lábán
illegett,
tarka farka
billegett,
kukorékolt:
„Kukurikú!
Ku-ku-ku-ku-
kukurikú!”
Ejhaj, csibekas!
Futkosott a kiskakas.
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
ugrándozván
sövényre,
szökkent,
röppent,
szállva szállott
a tyúkudvar
fölébe.
Onnét leszállt
a földre,
csőröcskében
gyöngyöcske:
csillogott,
villogott,
mint napocska
ragyogott.
Ejhaj, csibekas!
Röpdösött a kiskakas.
Meglátta egy
tyúkocska,
s kérve kérte:
„Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy
kiskacsa,
s kérve kérte:
„Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy
pici nyúl,
s kérve kérte:
„Kakas úr!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy
kiskecske:
„De szép fényes
gyöngyöcske!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Meglátta egy
lovacska,
s kérve kérte:
„Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
dehogy adta
gyöngyöcskét
játszadozni
kicsinykét;
szaladt,
szaladt
messzire,
gyöngyöcskével
csőribe,
meg sem állott
Tiszáig,
Tisza szélső
partjáig,
csőriben
gyöngyöcske,
nézte magát
a vízbe.
Ejhaj, csibekas!
Mit látott a kiskakas!
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
mit lát vízi
tükörben,
kukorintván
dühödten?
Egy kevély
kiskakast,
tarka tollast,
tarajast,
csőriben
– ohohó! –
gyöngyöcske,
ragyogó.
Egy garas,
két garas!
Ámuldozhatsz,
kiskakas!
Piros csőrrel
tátogatott,
gyöngyöcskéhez
odakapott.
Ejhaj, hejehaj!
Gyorsan utolér a baj!
Mikor csőrét
kitátotta,
gyöngyét vízbe
pottyantotta.
Volt, nincs,
hova lett?
Gyöngyöcskéje
odalett!
Kukurikú, csibekas!
Megjárta a kiskakas.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]